Mucáj ma megint meglepett. Persze nem csak ma, hanem már szombaton, a tordasi agility versenyen. Nagyon rápörgött a frizbire, nem is értem. Én még csak véletlenül sem mutattam neki soha, igazából semmilyen affinitásom nincs a frizbihez, dobni is bénán dobok (az agilitypályán ma véletlenül kétszer a kúszóba, egyszer meg a palánkra dobtam a labdát, sokszor meg az akadálytartó-rudakat találom el), szóval az, hogy én ilyen mini ufókat röptessek, nem merült még fel bennem.
Mindenesetre lehet, hogy szofisztikáltan kipróbáljuk, ha már ennyire bejön neki.
De nem is erről akartam írni. Ma edzettünk, immár 3 kutyával futkorászom, mivel István szétfocizta a térdét és jelenleg szegény csípőtől-bokáig gipszben fekszik itthon. Így Luca is velem edz.
Viszont így rengeteget tanulhatok. Régen sosem értettem, hogy azok, akiknek több kutyájuk van, miért mondják, hogy egész másképp kell minden kutyával futni…kívülről minden olyan egyformának látszott. Hát most megkaptam. Luca rendkívüli tehetség, temperamentumos, érzékeny és iránytható! Mikor vele futok, valahogy minden olyan “hajlékony”. Vicces, de észrevettem, hogy mikor edzünk, Lucával sokkal gyorsabb és dinamikusabb tudok lenni, mint Rumival. Persze ez a régi rossz beidegződések miatt is van, amiket együtt tanultunk Rumókámmal.
Rumi az utóbbi időben egyre jobbakat fordul, ha jól vezetem, egyre gyorsabb, de most Luca mellett érzem a merevségét, sőt, ma volt egy olyan akadály, ahol mögötte voltam és magamtól elfelé kellett jobbra fordítani és amikor végre sikerült jól mozognom, akkor sem csinálta meg, mert egyszerűen nem figyelt rám. Ő balra szeret fordulni.
Miután rommá szaladgáltam magam a két mudival, jött Muci, aki amúgy egészen addig végig teli torokból ugatott a kocsiban. Azt nem lehet mondani, hogy “szemmel” drukkol a többieknek.
Előkerültek a már jól ismert kék sünik, amik az apporttanítás miatt párban vannak ugyebár és irány a pálya. Néhány bemelegítő gyakorlat után (Muci már 10 méteres körön belülre hozza a süniket, HURRÁ!!!) próbáltunk néhány kombinációt is futni. Hihetetlen, hogy Muci a vállam apró mozdulataira reagál. alig kell csinálnom valamit, arra kell kínosan ügyelnem, hogy ne legyek hozzá túl közel, mert az egyenlőre problémát okoz neki. Szeret távolságot tartani és nagyon oda is figyel, hogy ez a pár méteres sáv, ami köztünk van ilyenkor, ne csökkenjen. Számomra ez nagyon fura, mert a mudiknak meg kifejezetten tanítani kell, hogy tőlünk messzebbre is menjenek, illetve lehessen őket küldeni.
A legdurvább kombináció, amit futottunk 3 akadályból és két kúszóból állt, ami nem túl bonyolult, de a hosszabbik kúszó be volt hajlítva és sötét is volt és az akadályokra sem szemből kellett ráfutni, szóval sokat léptünk előre!
Edzés után kicsit leültünk teázni, Muci nagyon nem érezte magát komfortosan, folyamatosan egy, a falhoz támasztott kutyapárnát piszkált és szemmel láthatólag nagy gondban volt. Egy idő után Lili lefektette a földre a párnát és helyreállt a rend. Muci ráfeküdt és elaludt 🙂
Végezetül egy Csöves Gyalogg-Galoppos nyulasat játszik videó:
Szerző:: muciborder 
MUCI NAPLÓJA 