Rauno 13 agility szabálya

Mivel már február van és rohadtul kivagyok a hideg, a szürkeség miatt, valamint egy hétig beteg voltam, miközben István lábadozik, r-go együtt nyomtuk az ágyat, nem mondhatnám, hogy túl sok minden történt Muci életében mostanság. Kb. annyi, hogy szerinte hirtelen bazi unalmasak lettek a gazdik, nem történik szinte semmi, pedig kint olyan szupcsikirály idő van, nincs túl meleg és nem kell a földig lógó nyelvvel kínlódni a napon. A kerítés alatt is olyan jól át lehetne most bújni, mert nincs benőve növényekkel úgy, mint nyáron, de persze nem engedik ki.  És még Csövest sem lehet rendesen megnyúvasztani, mert azért is rászól ez a két kripli, vagy, ha bentről meg akarja ugatni a külvilág néhány rezdülését.  Szóval a gazdi szar arc lett.

Na, én, mint szar arc (vállalom), aki egyébként naponta ötször nézi meg a különböző időjárásjelentő-honlapokat, a rádióban az időjárásjelentést imaként hallgatva úgy várom a vasárnapra ígért plusz 10 fokot, mint a Messiást, megkerestem Rauno Virta, finn agilitys barátunk agility szabályait, amiket anno, amikor volt szerencsém a szemináriumán részt venni, megosztott velem is, 13 pontba szedve.

Íme:

1., Tanítsd meg a kutyádat, hogyan játsszon és használd ezt az agilityben.

2., Ha a START-nál kontroll alatt tudod tartani a kutyádat, akkor futam közben is kontroll alatt fogod tudni tartani.

3., A kutya neve a leghatékonyabb “vezényszó”. Ne mondd a nevét az akadályok előtt és SOHA ne mondd, ha magadtól ELKÜLDENI szeretnéd.

4., Minden akadály minden részletét dolgozd ki és egyszerre csak egyet taníts neki.

5., Azt értesd meg a kutyáddal, hogy mi az, amit SZERETNÉD, hogy tegyen és ne azt, amit NEM SZERETNÉD, hogy tegyen. Mindig járj egy lépéssel előtte. Ne arra reagálj, amit tesz, hanem irányítsd úgy, hogy azt tegye, amit szeretnél.

6., Próbálj meg mindig a kutyád előtt lenni a futam alatt, ha fizikailag képes vagy rá. Ha spórolsz a futással, az az egész futam elvesztésébe kerülhet!

7., Az útirány az első. Először mondd/mutasd a kutyádnak, hogy MERRE fusson, utána, hogy mit csináljon.

8., Soha ne úgy tréningezz, mint aki csak épphogy csinál valamit. Tréningezz elszántan!

9., Mindig tartsd szemmel a kutyádat. Az olaszozás (blind cross-vak kereszterzés szó szerint) is csak addig “vak”, míg egyik irányból a másikba fordítod a fejedet.

10., Rövid és pattogós vezényszavakat használj.

11., A kombinációkat gyakorold addig, amíg nem mennek, soha ne add fel idő előtt.

12., Ha tréningezel, akkor a gyengeségeiteket gyakorold, de ha versenyzel, akkor az erősségeitekre koncentrálj.

13., Tréningezz úgy, mintha versenyznél, versenyezz úgy, mintha tréningeznél.

És mindez a gyakorlatban:

Muci 5 hónapos

Muci immáron 5 hónapos. Csilli-villi, napról-napra hosszabb szőre van, vadiúj fogsora, mint egy fehér gyöngysor csillog a lemenő nap fényében, szemei, mint sötétbarna drágakövek ragyognak okos arcán 😀

Na de félre a tréfával. Mindamellett amit fentebb írtam, igaz.

Egyre jobb barátok Lucával. Ez egyfelől nagyon örvendetes, másrészt viszont sajnos egyre több negatív mudis tulajdonságot vélek felfedezni Mucin. No persze ezek nagy részét Rumitól (is) tanulja. Például egyre gyakrabban ugat a kapu előtt elhaladó idegenekre.  És mintha élvezné. No persze akad sok pozitívum is. Látja, hogy a mudik milyen lelkesen labdáznak, vagy agilityznek és ebből is sokat tanul.

Amúgy nagyon jókat játszanak Lucával, tegnap épp a kötélhúzás volt napirenden, amit mindketten nagyon élveztek, Luca, amikor Muci elengedte a kötél végét, erőszakosan visszaadta neki, hogy menjen tovább a játék. ezen meg is lepődtem, mert az általam eddig ismert ebek, ha kötélhúzásosdit játszottak, egy idő után mindig összeverekedtek.

Annak is nagyon örülök, hogy, amikor sétálunk, legalább annyit rohangál, mint a mudik és ugyanúgy bírja, sőt, ezen a héten végre újból elkezdtünk futni járni, és ő is jön velünk és nagyon élvezi. Sokat töprengtem, hogy nem korai-e, de Muci nagyon jól érzi magát közben és kicsit sem fárad el.

A másik, ami fura, hogy egyre inkább kint érzi jól magát, éjjel is, pedig már mínuszok vannak. Kikéredzkedik és esze ágában sincs visszajönni. Valamelyik hajnalban kinéztem a konyhaajtón, és Muc az ajtó elé ideiglenesen, lépcsőként odarakott téglákon aludt édesdeden.

Ma először edzettünk labdával az agility pályán. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem tudtam jutalomfalattal motiválni, mert nem volt elég éhes, így került elő a sípolós süni. Számomra is meglepő módon teljesen rágerjedt és már 5 akadályos kombinációt is tudtunk futni. Na jó, ez egy U alak volt 4 akadállyal és egy kúszóval, de akkor is büszke vagyok!

A labdázáshoz azért hozzátartozik, hogy gyakran úgy érzem magam, mint egy golf, vagy teniszpályán egy labdaszedegető. Muci nem hozza vissza a labdát. Nagyon nem. A koncepció a következő: 2 ugyanolyan labdát dobálok neki felváltva, amiket mondjuk nevezzünk A és B labdának. Eldobom A labdát, Muci elrohan érte, a szájába veszi, mire én elkezdek tőle elfelé szaladni, miközben mozgalmi dalokat megszégyenítő lelkesedéssel hívom magamhoz. Muci egy ideig szalad utánam, de aztán tétovázni kezd. Ekkor előveszem B labdát, persze erre Muc bepörög, és megintcsak szalad utánam, de persze közben A labdát kiejti a szájából. Ekkor eldobom B labdát, lehetőleg az ellenkező irányba, de végülis mindegy, és amíg ő elszalad érte, én begyűjtöm A labdát, és kezdődik az egész előlről. Nekem persze gyorsan kell felszednem az épp nem Mucinál lévő lasztit, lehetőleg még akkor, amikor Muc épp a másikért szalad, mert, ha észreveszi, h nyúlok a földön lévőért, akkor arra startol rá.  Ebből hosszútávon ki fog alakulni, hogy visszahozza hozzám a labdát, de jelenleg az egész úgy fest, hogy egy idióta, kutyáját megszégyenítő lelkesedéssel rohan kis sípolós kék sünikék után a réten, miközben kiskutyája remekül szórakozik.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Cukor

Muci nem a világ legaktívabb kiskutyája. Úgy jellemezném, hogy egy tündéri, rettenetesen jóindulatú, vidám kislány, akinek kicsit kevés az önbizalma és nagyon érzékeny mindenre, ami körülötte zajlik. Sokmindenben támogatnom és lelkesítenem kell, hogy leküzdje a félelmeit és túllendüljön a korlátain.

Sokat töprengtem azon, hogy mi lett volna, ha a testvérét választom, aki, amikor másodszor néztük meg a kölyöket, jobban pörgött, mint ő és vagányabb is volt. Arra jutottam, hogy valahogy már akkor is úgy éreztem, hogy Muci az én kutyám. És teljesen mindegy, hogy a tesója milyen, nála nem éreztem azt a plusszt, még akkor is, ha mondjuk szigorúan munkakutyás szemmel nézve a másik kölyöknek vannak jobb adottságai.

Mucinál szeretnivalóbb kis lényt nem nagyon ismerek. És milyen érdekes a Sors. Régen rottweilereim voltak, akikkel állítólag keményen kell bánni – ma már tudom, hogy például az első rotim, Rozi, aki egy rendkívül intelligens ám érzékeny kutya volt, mennyivel boldogabb lett volna, ha nem hiszem el a tenyésztőnek, meg a körülöttem lévő embereknek, hogy muszáj keményen nevelni, nehogy baj legyen…és mennyire élvezte volna a klikkerezést!

Nem jó érzés tudni, hogy mennyi mindent rosszul csináltam. Vagy itt van Rumó. Ő külső szemlélőként egy igazán harcos kis jószág, nagyon ijesztően tud viselkedni. Vele kapcsolatban is olyan tanácsokat kaptam, hogy bánjak vele keményen, mert ezt így kell, ez egy ilyen kutya…stb. Aztán, amikor versenyen otthagyott a pályán, meg amikor a keménység hatására nem jobbak, hanem inkább rosszabbak lettek a dolgok vele kapcsolatban, akkor éreztem, hogy nem stimmel ezekkel a tanácsokkal valami. Rumi is nagyon érzékeny, csak másképp.

Szerencsém, hogy rátaláltam Lilire, a kiképzőnkre, aki nagyon sok mindent helyre tett a fejemben.

És most itt van Muci, aki valóban hiperérzékeny és nagyon oda kell figyelnem, hogy megfelelően neveljem és türelmes legyek vele.

Valamelyik nap kint az udvaron klikkereltünk, és bármit kértem tőle, amit elvileg már tud, semmi sem ment. A legvégén csak pár ültetést akartam, mert az a jolly joker, gondoltam, legalább vidáman és felszabadultan érjen véget a dolog, de akkor már le sem ült. Kicsit leakadtam, (na jó, NAGYON leakadtam), hogy mi van már, miért nem megy…a lényeg, h ideges és türelmetlen voltam egy ideig és ettől ő biztos stersszelt, no meg az is számít, hogy eddig ezeket a feladatokat bent a lakásban csináltuk, ráadásul én a földön ültem. Szóval Mucit kicsit összezavartam.

Szerencsére utána sikerült ebből az állapotból kikecmeregni, futkostunk együtt, labdáztunk, játszottunk,(Mucinak nagyon bejön az, ha én is aktívan vele együtt szaladgálok…köszi Sors:) ) de utólag rossz volt rádöbbenni, hogy előtte nem megfelelően kezeltem a helyzetet.

No persze azért nincs Mucisága cukorból, nem okoztam maradandó sérülést, csak annyira szeretném jól csinálni, és szeretném, ha boldog és kiegyensúlyozott, magabiztos felnőtt kuyává cseperedne!

Sajnos most már több, mint egy hete nem sokat tudtunk a kutyákkal foglalkozni, mert most van az idei nagy utolsó építkezési fázis, elkészült a cserépkályhánk, készül a ház külső szigetelése, és az új nyílászárókat is most rakják be. Egyszóval: folyamatosan legalább 4 mesterember dolgozik itthon és sajnos a kutyák nem lehetnek láb alatt, be kell őket zárni a kifutóba. Rumi már annyira elunta ezt a helyzetet, hogy kirágta magát a kifutón belül lévő kennelből, majd kimászott a kifutóból(okos kutya).

Muci meg Luca elég jól bírták eddig, tegnap este pont arról beszélgettünk, hogy Muci milyen jó fej, hogy nem szed szét egy csomó mindent a lakásban. Éjjel amúgy még bent alszik.

Szóval tegnap éjjel egy körül hazaértünk, miután ők kb. déltől már be voltak zárva, megetettük őket, majd lefeküdtünk hulla fáradtan aludni.

Ma reggel, amikor felkeltem, a következő kép fogadott a nappaliban:

-egy doboz kockacukor szétszórva

-egy csomag porcukor szintén szétszórva

-egy növény rituálisan kivégezve, földje ízlésesen elkeverve a kockacukorral

-néhány papírzsepi-cafat

-egy félig megevett körte

-egy csomag leves-kruton csomagolása(krutonkák sehol)

-üres macskakajás-edények a macskák etetőhelyének szélére kicibálva, épphogy nem leesve

-Muci vizestálja kiborítva.

Szóval Muci is unatkozott 🙂

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Muci 3 hónapos

Muci nő és fejlődik rendületlenül. Már legalább kétszer akkora, mint amikor hazahoztuk, vagy talán még nagyobb is. nagyon ügyesen és gyorsan tanul, a klikkert szereti, Csövest meg szereti nyervogtatni 🙂

Pár napja kezdett hirtelen heves mozdulatokat felvonultatni az eddig is színes palettáján, most már gyakran előfordul, hogy egyszer csak villámgyorsan rám veti magát, majd elkezdi tépni a rajtam lévő épp aktuális ruhadarabot. No persze, amikor jelzem, hogy ezt nem szabad, akkor jön a 10 pontos lefekvős-fejletevős édesen nézős cukisági demonstráció, majd minden kezdődik előlről.

Ma elkezdtük az agility alapjait tanulni, nevezetesen a sima és a zsákos kúszót. Semmi parája nincs egyikkel sem, igazából csak a kúszó túlsó végén megszerezhető virslidarab lebegett a szeme előtt.

Néha már azt érzem, hogy napi 24 órában virsliszagú a kezem és az utóbbi időben jelentős összegekkel támogatom a magyar élelmiszer-kereskedelmet, merthogy tonnaszám vásárolom a CBA virslit. Viszont működik:)

Íme egy klikkeres videó:

És egy Csöves-nyervogtatós:

Klikkfúd

Muci időkőzben feküdni és ülni tanul klikker segítségével. A klikker egy eszköz, mellyel segíthetünk a kutyánknak a tanulásban, a lényege, hogy jellegzetes “klikkelő” hangot ad, ha ,megnyomjuk. Ha a kutyát megtanítjuk arra, hogy ha ezt a hangot hallja, az azt jelenti, hogy valamit éppen akkor nagyon jót csinál, aminek a gazdi örvendezik, akkor az eb értelemszerűen újra és újra produkálni fogja az adott viselkedést. Ilyenkor a gazdinak nincs más dolga, csak mindig jutalmaznia klikkeléssel és eleinte (meg azért a későbbiekben is gyakran)  jutalomfalattal is a kívánt dolgot, majd összekötnie az egészet egy vezényszóval. Így nagyon könnyen meg lehet tanítani szinte bármit a kutyának, anélkül, hogy mindenféle kényszert alkalmaznánk. (nem kell lenyomni a fenekét a földre, ha ültetni szeretnénk…stb)

Felmerülhet két kérdés:

1.: Miért kell a klikker, miért nem elég, a egyszerűen csak megdícsérjük a kutyát, ha valami olyat csinál, ami számunkra kívnatos?

2.: Hogyan tanulja meg a kutya, hogy a klikker jó?

A válaszok:

1.: Természetesen a klikker sem spanyolviasz, a dícséret lehet önmagában is elég. Ám. Míg a dícséret egy hosszú monológ a gazdi részéről, gyakran késsük le a megfelelő pillanatot, vagy a kutya messzebb van, mire oda tudjuk adni a falatkát, már rég elkéstünk. A klikkeléssel az ADOTT pillanatban, amikor a kutya ÉPP azt csinálja, amit kell (sokszor akár csak egy másodpercig) tudunk reagálni és ezzel jobban segítjük a kutyát, hogy értse, mit akarunk tőle.

2.: A klikkerezés kezdetekor még semmit nem tanítunk a kutyának, csak klikkelünk és utána rögtön kedves szavak kíséretében kap egy jutalomfalatot, hogy összekapcsolja, a klikk után mindíg jon valami finomság és dícséret. Hosszú távon ez azt jelenti, hogy a klikkelés egy pozitív megerősítés lesz számára.

Muci, ha meghallja a klikker hangját, egyből szalad hozzám:)

Ugyanezt teszi Csöves, mostanra eljutottunk odáig, hogy ha tanítani szeretném Mucit, akkor Csövest ki kell zárnom, mert nem lehet tőle dolgozni.

Mucinak rendkívüli eszköztára van mozgásformákból! Tolat, integet, csapkod, békázik, hempizik, lerakja a fejét a földre…stb. Ha akarnék dog-dancingelni, remek alapanyag lenne. Éredekes, Ruminak nem volt ennyi ötlete. Sőt, sosem tolatott, de miután megtanítottam neki, azóta a saját privát életében is használja. 🙂

Egy homokozós Muci videó:

Cukisági index

Sosem gondoltam volna, hogy 32 évesen fogom elkezdeni a “cuki” szó használatát. Persze ehhez kellett egy kiváltó tényező, nevezetesen Muci. Tökéletesen képes a cukiság minden tünetét produkálni, és persze mindegyiket a megfelelő időben. A legdurvább a “nézés”. Amikor valamiért leszídom (ébrenléti fázisaiban kb. percenként), akkor jön az összeroskadás és a tündérbogyó, teljesen ártatlan cukiarc, ám az összeroskadás elhagyható, amikor épp a nagyvonalúan ágynak nevezett matracon fekszem, akkor B tervként az ágy szélére édesdeden letett áll funkcionál helyette.

Mielőtt bárki is felháborodna, hogy szegény Mucit egyfolytában csak szídom, megnyugtatásként jelzem, hogy a fentebb leírt tünetek kb. 5 másodpercig tartanak, majd vidáman kezdi előlről, amit művelt. (Csöves nyervogtatása, valamelyik cipellő rágcsálása, a fürdőköpenyemen való lógás, a csuklóm átharapására történő kísérletsorozat, a nem is tervezett orr-piercingem helyének szakszerű átlyukasztása….stb)

A “cukisági index” kifejezést mudis barátunk, Fülöp Eszter találta ki, sajnos én pontosan nem tudom hogyan működnek a cukiság szabályai, de mondjuk rangsoroljuk a velünk élő kis terroristákat 1-10-ig. Muci rögtön megérdemel egy 8-ast, Csövest mondjuk 6-7 közé tenném, de az ő indexe is gyakran felkúszik 8-ra, vagy fölé. (mondjuk amikor hajnalban a nyakamon dorombol, majd a szemgödrömön keresztül távozik az ágyról).

Muci ma először találkozott szemtől-szemben Rumóval. Rumó cukisági indexe teljesen változó, amikor kettesben vagyunk elég magas, ám amikor számára idegen Földlakókkal találkozik, közelít a 0-hoz. Speciel a kölyökkutyákat a hasukon át próbálja feltérképezni, ez abban nyilvánul meg, hogy rendkívül idegesen megpróbálja őket felfordítani és a hasukat megrágcsálni. Vagy valami ilyesmi.

Szóval rendkívül körültekintő és óvatos akartam lenni, annál is inkább, mert Muci is az én kutyám, mint Rumi és ez egy plusz rizikófaktor Muci hasa szempontjából. Eddig csak kerítésen keresztül találkoztak, megnézhették egymást, illetve volt némi kontaktus is, mert muci bedugta a fejét a rácson Rumóhoz (a testhőmérsékletem lehült kb. 5 fokot abban a pillanatban), és Rumi furamód megnyalogatta Muci fejét. Persze nem tudtam biztosan, hogy azért-e, hogy jobban csússzon, de talán mégsem.

Ma Muci bent volt a házban, én kint a mudikkal labdáztam, aztán úgy gondoltam, előbb-utóbb túl kell lenni ezen is, tehát Rumit beengedtem a házba Mucihoz. Muci cukisági indexe hirtelen 10+ lett, rárohant Rumira, fergeteges farokcsóválással és elkezdte nyalogatni Rumi arcát.  Mindezt édibédi behódoló pózban. Rumó teljesen meglepődött, és nem bántotta Mucit, sőt, farokcsóválva nyalogatta! Kicsit zavart volt és feszült, de semmi extra, sokkal jobban fogadta Mucit, mint gondoltam! Nem voltak együtt sokáig, de az együtt töltött idő kifejezetten jól telt, Muci cukiságával lekenyerezte a “nagy testvért”.

Most pedig mondjuk el háromszor egy más után, hogy Muci-cukisági index!

Matyó kutya

Az elmúlt hétvégén agility versenyen voltunk, Mezőkövesden, a Matyó Kupán, ami egy éjszakai verseny volt. Nagyon szuper volt minden, Rumi az A3-as midik között összetett második lett. No és a nyeremény? Többek közt egy zacskó kölyöktáp 🙂

Szegény Rumi még egyáltalán nem békélt meg a tudattal, hogy már nem AZ EGYETLEN számomra, viszont indirekt módon ajándékokkal halmozza el a kiscsajt.

Muci is velünk jött a versenyre, kicsit korainak tartottam, de végülis elvittük magunkkal. Sokat pihent a boxban, amikor kivettem, próbáltam minél több emberhez odavinni, hálistennek mindenkinek nagyon örül. Ez számomra rendkívül fontos, mert Rumi senkit sem szeret, életében először 8 hetesen harapott meg embert és azóta is szívesen megtenné bármikor, ha valaki meg akarja simogatni, emiatt sokszor kerülök kellemetlen helyzetbe.

Muci mindenkit szeret…néha azt érzem, hogy mindenkit ugyanannyira…remélem azért tudja, hogy én vagyok A GAZDI. Vagy legalábbis tudni fogja.

Sok kiskutya is volt a versenyen, de mi csak Jammel találkoztunk, ő egy szintén mudis lány, Rebi kisbordere, aki 3 héttel idősebb Mucinál.

Kb. 2x akkora, mint ő, picit tartottam is tőle, hogy, ha összeengedjük őket Jam nem lesz-e túl durva Mucival, de szerencsére alaptalanok voltak a félelmeim! (Az igazsághoz hozzátartozik, h Muci 3 nappal azelőtt találkozott egy 11 hetes boxer kannal, aki szó szerint letarolta, ami Mucinak annyira nem jött be.)

Szóval nagyon aranyosan játszottak, bár általában Jam volt fölül, sőt, amikor másodszor engedtük őket össze, és Jam megkaparintott egy kis gumilabda-cafatot, Muci ellentámadásba lendült, és mindenáron meg akarta szerezni tőle. Lerohanta Jamet, volt, h a farkába csimpaszkodott és fáradhatatlanul loholt utána.

Szóval vagány kiscsaj!

Oszkár, (www.kutyafoto.hu) egy csomó fotó készített:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Csövest (aki szegény náthás és Darth Vader nagyurat megszégyenítő hangeffektusokkal kísérve próbálja oxigénhez juttatni testét, ám ez az orrán keresztül nem megy) durván terrorizálja, most már közbe kell avatkoznom néha, mert Csöves egyre nyálasabb és egyre többet nyávog.

Azt is észrevettem, hogy amikor valamilyen krízishelyzet van-mondjuk megijed, vagy rászólok, Muci egyből passzív lesz. Lefekszik, lerakja a fejét a földre és édesen néz.

És az nagyon jó, hogy nem hisztis! A mudik hisztiben nagyon ott vannak, pláne a mieink. Muci maximum szépen néz, amikor akar valamit.És nagyon csöndes is. Mióta velünk él, egyszer ugatott. Kíváncsi vagyok, ezek a dolgok hogyan változnak majd a későbbiekben.

Klikkerezés hármasban:)

Muci és Csöves egyfolytában játszanak, na jó, inkább Muci terrorizálja Csövest, aki ezt rendkívül jól bírja. Ma reggel Muci elmélyülten rágcsálta Csövi egyik hátsó lábát, miközben Csöves Muci egyik fülét rágta erőből.

Szóval barátok lettek.

Csöves nem fél semmitől és nagyon kíváncsi, egyáltalán nem érzékeny a zajokra sem.

Mucival elkezdtünk klikkerelni, persze egyenlőre csak az a fázis van, amikor klikkelek és utána rögtön kap egy jutalomfalatot, hogy megtanulja: a klikkelés jó.

Aki ezt sokkal hamarabb és tökéletesen megtanulta, viszont nem más, mint Csöves.

Csöves az első klikkelésnél ezerrel rohan hozzánk, és nyomakodik, hogy neki is jusson falatka, úgyhogy jelenleg a klikkerezés úgy zajlik, hogy klikk-falat Mucinak-falat Csövesnek.

Muci egy-két napja kezdett kötődni hozzám. Érdekes különbség a mudi és a border között többek közt ez is, mert Rumi az első percben úgy döntött, hogy én vagyok a gazdi és ezerrel kötődött is.

Muci nem ilyen. sokkal önállóbb, például amikor Rumó mondjuk éhes, akkor hozzám jön, ha Muci éhes, akkor ő megpróbál a tápos zsákhoz hozzáférni. Gondolom az önállóság a borderségből fakad, hiszen fajtajelleg, hogy a gazdától nagy távolságra, önállóan kell dolgoznia.

Eddig mindig a kanapé alatt aludt, de tegnapelőtt, amikor fürödtem, bejött a fürdőszobába és ott aludt el a kád mellett!

Olyan jó volt!

Megmucisodtam!

Ez a blog egy border collie lány cseperedéséről szól. Ő pedig nem más, mint Muci. A teljes neve Pásztortűz Csillaga Driád “Muci”. Ezek után gondolom nem nagy meglepetés, hogy a Pásztortűz Csillaga kennelből származik, anyukája Flower of Old Hill Dawn “Hiszti”, apja pedig  Ace del Mulino Prudenza.

A teljesség kedvéért magamról is kell írnom kicsit. Van egy 5 éves mudim, Rumcájsz, akivel agilityzem immár 3 éve.  18 éve vannak kutyáim, régebben rottweilerek, majd miután szüleim beszereztek egy mudi szukát, Hollót és neki lettek kölykei, került hozzám Rumi. Nagyon megszerettem a mudikat, és általuk az agilityt. Ez egy fantasztikus kutyás sport, a gazda és a kutya közti kapcsolat sportja. Kicsit a díjugratáshoz hasonlít, egy kb. 20 akadályból álló pályán kell végigszaladni a lehető leggyorsabban és nem hibázva, úgy, hogy a gazdi nem érhet közben a kutyához, csak hanggal és testjelekkel irányíthatja, miközben együtt szaladnak. Az akadályok zömmel ugrók, de van szlalom, kúszó, zónás akadályok, amiken át kell mászni, vagy szaladni, úgy hogy az akadály bizonyos részeit a kutyának mindenképp érintenie kell, sőt van hinta is, ami átbillen, amikor a kutya végigmegy rajta. A futamok előtt ú.n. pályabejárás van, amikor a gazdák kb. 8 percet kapnak arra, hogy kutya nélkül végigmenjenek az akadályokon, megjegyezzék, hogy milyen sorrendben következnek. Ez nem egyszerű feladat! Később, amikor a futam következik a kutya kizárólag a gazdi jeleiből tudja, hogy melyik akadály lesz a következő.

Ez a sport a juhászkutyák sportja, éles elmét, fordulékonyságot, robbanékonyságot kíván és nagyfokú érzékenységet a gazdi iránt. A világbajnokságokon általában az indulók 80%-a juhászkutya, a kisebb méretkategóriákat a sheltie-k, a nagy méretet a border collie uralja.

Lassan eljutok Mucihoz:)

Tudtam, hogy lesz Rumi mellé másik kutyám is. Sokáig mudit szerettem volna, ám megismertem Hisztit, aki egy tüneményes border collie. Nem agilityzik, hanem terel, mivel ennek a fajtának a fő profilja a terelés. 2009-ben egyszer már voltak kölykei Ace-től, aki Svájcban él, és nekem nagyon szimpatikus volt az az alom. Elcsábultam.

2010 május 13.-án megszületett Muci!  3 szuka volt az alomban, egyet Gabi, a tenyésztő megtartott magának én kettő közül választhattam. Az ember, ha elég régóta kutyázik, nevel, kiképez, sportol velük, tudja, hogy milyen szempontok szerint lehet egy ideális kölyköt kiválasztani, hogyan lehet tesztelni őket…stb. Én nagyon szeretném, ha Muci egy jó agilitys borderré cseperedne, de sosem gondoltam, hogy bármikor kifejezetten erre a célra fogok kutyát venni. Nagyon jó dolog az agility, de a kutyámmal sokkal több időt töltök agilityzés nélkül, mint agilityzéssel. Társ.

Szóval úgy éreztem, hogy a szívemre fogok hallgatni.

Így lett Muci. Július 9.-én hoztuk haza, még csak pár napja van velünk. Amikor elhoztuk, még egy utolsó adag anyatejet szívhatott magába, miközben Hiszti a kezemben lévő virsliket bűvölte és elfelejtette lerázni magáról a 8, kis tűhegyes fogakkal rendelkező szörnyeteget, majd kapcsolatunkat már előre erősítendő, Muci is kapott némi virslit, aztán elindultunk haza. A kutyatejjel kevert virslidarabkákat az utazás legvégén láthattam viszont, a nadrágomon, kiskutya-hányás formájában. Muci a Székesfehérvár-Surány közti utat szuperül bírta, kivéve az utolsó 200 métert.

No de aztán hazaértünk, jöttek az új ingerek, nevezetesen Csöves és Pisze, a macskák(Csövest egy hete fogadtuk be, mert egy elhagyott kertben nyávogott keservesen, amikor arra jártunk, és muszáj volt megmenteni-egyébként életem egyik legtündéribb cicája), no és a mudik, merthogy ketten vannak, Luca és Rumi, Luca a barátom, István mudija.  A mudikkal még nem találkozhatott, mert ők rettenetesen féltékenyek, Rumi amúgy is nehezen viseli az idegen embereket és állatokat, pontosabban szeretné mindet megharapni. Szóval nem lesz könnyű az összeszoktatás, bár azóta már Lucával találkozott Muci, és végülis némi morgáson kívül egész jól ment!

Csöves rettenetes kíváncsi, azóta már-már barátok Mucival. Pisze egyenlőre negligálja. Egy kis videó Csövesről és Muciról:

A szombat nyugodtan telt, már-már túl nyugodtan, Muci szemlélődött, óvatoskodott. Kicsit aggódtam hogy mindig ilyen lesz-e? Hol a robbanékonyság?

Na aztán vasárnap este kaptunk ízelítőt! Muci óriás pörgést, rohangálást és pusztítást rendezett. Megnyugodtam. Szóval az alvó oroszlán ébredezik! Azóta nem unatkozunk:)

Muci rohangál, pusztít, Csövesre vadászik, eszik és alszik. És folyamatosan csökken az alvással töltött idő, a többi meg nő. Jelenleg egyébként, mintegy mellékesen házat építünk, a hálóban egy matrac van a földön ágy helyett. Rendkívül büszkék voltunk, hogy Muci, az okos border 10 perc alatt megtanulta, hogy nem jöhet be az ágyba. Tévedés. 10 perc alatt megtanulta, hogy nem jöhet be az ágyba amíg ébren vagyunk.

Már kétszer klikkereltünk is. Első alkalommal egy virslit megevett, mert felnőtt kutya méretűre vagdostam a jutalomfalatokat, utána persze nem vacsorázott. Úgyhogy miniatűr falatkák gyártásába kezdtem, így mindjárt jobb lett a helyzet.

Ma agility edzésre is elvittem Fodor Lilihez, aki az edzőnk, úgyhogy a beavatás is megkezdődött, bár egyenlőre csak külső szemlélőként.

folyt. köv.