Egy héttel ezelőtt találtam egy kiscicát. Már megint. A szomszéd telken nyávogott már kb. fél napja, ezerrel próbáltam azt képzelni, hogy egy madár, ami ott fészkel, de azért éreztem, hogy ez a teória nem állja meg a helyét. Kizárólag önmagam megnyugtatása végett átmentem, hogy megnézzem a “madarat” és természetesen pont belebotlottam a macsekba. A gond az, hogy két hetes lehetett maximum, a szemei ugyan már nyitva voltak, de az, hogy szilárd táplálékot egyen egyedül, felejtős volt.
Muci, amikor hazahoztam rendkívül izgatott lett, nyüszögött, meg érdeklődött vadul, meg is mutattam neki a kis “jövevényt” (Mákos-de még nem hívom így, előbb túl kell élnie, de ez lesz a neve majd), de elég durván akarta megvizsgálni, amikor meg mellé tettem a cicát, idegesen arrébb ugrott, úgyhogy elnapoltam az összeismertetést. Csöves szívesen ismerkedett volna, (ő szerintem egy macskaevő krokodillal is megpróbálna játszani) be is ült a dobozba a pici mellé (elvégre lelki társak, hiszen őt is találtam, de köszönöm szépen, több cicát már nem kérek…), csak ő meg betegeskedik, folyik az orra, tüsszög, tehát szeparálnom kell. Volt egy halovány, hiú reményem, hogy hátha Pisze (ő az én 6 éves, ex-nőstény maine coon keverék macskám) hirtelen ellenállhatatlan vágyat érez a babázásra, de ő sztoikus nyugalommal vegyes utálattal kezel minden más macskát, Csövest is, sőt, igazából akkor volt boldog, amikor egyedül lehetett velünk.
Szóval maradtam én, mint pótmama, mivel ilyenkor általában az ember férfitársa is maximum idegesen közli, hogy ugye NEM tartjuk meg?!
Na ja, előbb élje túl…
A kiscicát 4 (!) óránként kell tápszerrel etetni, fecskendővel, mert még magától nem eszik. Ma jöttem rá, hogy arra is nagyon figyelni kell, hogy melegben legyen – mármint melegebben, mint gondoltam, mert kint lehűlt az idő és ő is leűlt szegény. Meg is ijedtem rendesen, amikor realizáltam, hogy olyan kis enervált, meg lassú és nagyon hidegek a mancsai. Azóta melegvizes palack, meg radiátor közelében van. Remélem nem okoztam maradandó bajt…
Na de térjünk vissza Mucihoz. Muci mindig jelen van az etetéseknél, lelkesen részt vesz, sőt, igazából szeretné, ha tulajdonképp őt etetném a tápszerrel, és nagyon szívesen nyalogatja le a kismacsek arcáról a felesleget.
Ami számomra teljesen meglepő, hogy a pici hátső fertálya iránt óriási lelkesedéssel érdeklődik. A kismacskák ennyi idősen még nem tudnak egyedül üríteni – ez egy külön program, egy nedves vattával kell a popsijukat és környékét masszírozni, hogy sikerüljön pisilni-kakilni. Ezt normál esetben az anyjuk teszi meg – na persze ő nem vattával, hanem a nyelvével nyalogatja a piciket.
Muci pedig annyira érdeklődött, hogy úgy döntöttem, hagyom kibontakozni. Szakszerű mozdulatokkal elkezdte a cicát nyalogatni, és ő pisilt is becsületesen. Majd elkezdett kakilni, amitől Muc enyhén szólva zavarba jött, így átvettem az irányítást.
Ám azóta is mindig ott van és segít, amikor etetek, “leápolja” a cicát, sőt, amikor lefekszik és rárakom a picit, akkor is nyugodtan tűri. Rengeteget segít ezzel, mert a vizes vattával elég nehéz imitálni az anyai nyalogatást.
Szóval Muci pótmamának is bevált. Muci rulez!
Szerző:: muciborder 
MUCI NAPLÓJA 