Terelőösztön

A border collie terelő munkakutya. Nem akarok  sok ehhez hasonló rendkívüli értelmi képességemről tanúbizonyságot tevő tőmondatot leírni, ám valahonnan el kell kezdenem.  Én magan nem vagyok a terelősport szerelmese, nem járok kutyáimmal terelni, és mégis 3 juhászkutyával osztom meg az életem, sőt Muci szülei mindketten nagyon magas szinten űzik a terelés mesterségét, számomra fontos volt, hogy ilyen felmenőkkel rendelkező Mucim legyen és ne csak egy sómuci. (értsd ezalatt: kizárólag a szépségre tenyésztett border). Hogy is van ez? Sokan vitáznak arról, hogy manapság, ha mondjuk agilityzni veszünk egy bordert, vagy “csak úgy”, kedvencnek, akkor nem fontos a terelőösztön megléte.

Például ugyebár számomra nemigen lényeges, ha Mucáj sosem terelne, akkor is teljes, boldog életet élnénk együtt. Hozzáteszem, hogy ennek ellenére újra és újra kíváncsian kipróbálom Lili báránykáival, Mimivel és Memével, hogy milyen fázisban tart az én egyenlőre nem túl magabiztos kiskutyám. Kb. egy-két hónapja kezdte el a madarakat lelapulva becserkészni, szóval ébredezik az ösztöne,(sokan azt vallják, h 1 éves kor alatt nem is kell kipróbálni sem) de Mimiék még túl nagyok neki. Bár nemrég csodálatos-lapulós, kamu-terelős videót csinálhattam volna róla, mivel a két birka körül körözve, hasával a földet súrolva gyönyörűen balanszolta a báránykák közt billegő barázdabillegetőt(aki úgysem látszott volna a videón) 😀

Szóval nagyon izgat a dolog, h mikor jön elő belőle az “igazi” ösztön, és nagyon várom a pillanatot!

Azért én azt vallom, hogy ez a “kell-e a terelőösztön 2011-ben?” dolog ennél sokkal többről szól. Ha egy kutyánál fontos a terelőösztön megléte, akkor azzal a kutyával sok esetben valószínűleg dolgoznak is, tehát az ösztönét használva egy csomó mindent meg kell tudnia oldani és meg kell tanulnia. Különben nem tudnánk az ösztön meglétéről sem.  Tehát az ilyen kutyának jobb az “agya”, jobbak az általános munkaképességei is, mint egy olyannak, akitől nem  várunk semmit. Ha azt mondom, hogy én nem terelek, ezért nem kell egy jó ösztönű kutya, elég lesz nekem egy szép és egészséges is, de mondjuk szeretnék vele komolyan agilityzni, az ugyanúgy nem fog valószínűleg olyan jól működni, ha olyan helyről választok kutyát, ahol a szépség és az egészség a fontos kizárólag. Persze működhet, van rá sok ellenpélda is, de mennyivel jobb inkább egy olyan helyről venni kiskutyát, ahol biztosan tudom, hogy a kutyák kemény feladatokat végeznek, kell, hogy legyen elszántságuk, kitartásuk, megfelelő testszerkezetük és éles elméjük, ahhoz, hogy megfeleljenek az elvárásoknak. Hiszen ezek a tulajdonságok minden komolyabb sporthoz is kellenek.

A másik dolog, a küllem. Mostanában nagyon sok  furcsa, aránytalan testű bordert látok. Igaz, nem a szépség számít, de én azt gondolom, hogy maga az anatómia igenis a munkavégzést szolgálja. Tök mindegy, hogy milyen a szőre, a szemszíne…stb, de legyen arányos testfelépítésű, harmonikus. Hiszen a jó anatómia nélkül csak non-stop sérüléseket fog szerezni, illetve bizonyos mozgásokra nem lesz képes. És nem utolsósorban legyen már jó ránézni arra az ebre 🙂

Én nem értek a borderhez. Nem vagyok borderfanatikus. Szerettem volna egy közepes méretű, jó felépítésű, “kutyaformájú”, villámagyú kutyát, aki nagyon sokoldalú, imád dolgozni  és viszonylag könnyű vele az élet. Azt hiszem, a border valami ilyesmi…

Aki csak családi kedvencet akar, talán nem biztos, hogy ez a jó választás.

Ki ugat a végén? A bárányok hallgatnak.

Mucenyka immáron 7 hónapos pusztító rémséges cukiság. Némi ellentét ugyan érezhető a mondatból, de igaz.

Már nem alszik benn. Sőt, a kennelben alszik hátul. Miután valamelyik nap arra ébredtünk, hogy az adventi koszorú apró darabokban hever a földön, közte ízlésesen elrendezve egy ötezres cafatkái és néhány fogpiszkálóvá aprított fahasáb, úgy éreztem, talán nem biztos, hogy Mucinak mindenképp bent kell aludnia. Más a bioritmusa, mint nekem és mivel én vagyok az öregebb, ezért már kevésbé valószínű, hogy megváltozom és mondjuk hajnali négykor kelek ezentúl. Nem is áll szándékomban. Különben is, kint olyan jó lenni, nincs túl meleg és lehet ugatni is az arra járókat.

Vagyis inkább a semmit. Figyelemre méltó, hogy mikor megvettük Mucit, csak óvatos találgatásokba mertünk bocsátkozni, a majdani ugatósságát illetően, illetve reméltük, hogy a mudiktól nem fogja eltanulni ezt az oly magasfokon végezhető művészi tudományt.

Nos, olyannyira sikerült eltanulnia, hogy még túl is szárnyalja őket! Manapság teljesen általános kép, hogy a mudik csöndben fekszenek az udvaron, Muci meg áll a közepén, sörénykéje lobog a szélben (tiszta Oroszlánkirály-fíling) és tök egyedül, megállás nélkül ugat. Én nem tudom megítélni, hogy mit, mert az utca tök üres (amúgy is kb 5 ház van a 100 méteres vonzáskörzetünkben).

Eddig Muci a kifutóban éjszakázott(ez egy kb 40 m2-es elkerített rész és ezen belül található a kennel, ami 2×2-es, fedett kutyatároló). Mindezt azért, mert még nincs igazán rendes kerítésünk és Muci megfejtette, hogy alatta át tud bújni, ki a szomszéd telekre (miközben a mudik bentről nézik és eszükbe sem jut átmenni), szóval mivel most hirtelen nem tudjuk a 250 négyszögöles kertet Mucibiztosan körbekeríteni, így Muci vagy velem van, van bent, éjjel meg a kifutóban – lett volna, csakhogy: Mivel 2 kutyaház is a kifutóban van, bezártam hozzá Lucát is éjjelre, mert amúgy is Lucómucó is szeret semmitmondóan ugatni éjjel, miközben szegény Rumi aludna, meg a társaság miatt is. Ám. Luca az ugatás új fajtátját dolgozta ki szorgalmasan, hosszú éjszakákon keresztül, ami a nyafogás, nyüszítés, vonyítás, morgás, ugatás keveréke…

Mert nem jött be neki a kifutó. Na ja, aludni kellene éjjel…

Persze, a konzekvens gazdi ilyenkor megtanítja a kutyának, h nem illik hőzöngeni (hozzáteszem, h Muci ilyenkor tök csöndben alszik), viszont a baj az, hogy nem ébredek rá fel, csak sokára, és akkor is csak amolyan félálom – szerű állapotig jutok el, tehát nem tudok konzekvensen rászólni. István meg ugye a lábsérülése miatt nem tud kipattanni az ágyból, a megfelelő pillanatban feltépni a hálószoba külvilág és a kifutó felé néző teraszajtaját, beengedni a mínusz 5 fokot, ami belefagyasztja a taknyot az ember orrába és rászólni kedvencére.

Szóval kifutó nyitva, Muci a kennelben, Luca csináljon amit akar és így hellyel – közzel éjjel is csend van!

LOGISZTIKA 🙂

A bárányok fain kis lények, ők hallgatnak és jókat játszanak az én kis terelő – őstehetség kiskutyámmal, aki még nemigen tudja, h ők miféle idegenek: