A túloldal

Eddig mindig szépet és jót írtam a kis tündérbogyó cuncimunci cukimuki kiskutyámról.

Így hát, most eljött az idő, hogy megfordítsuk azt a bizonyos érmet és megnézzük a túlsó oldalát is.

Előljáróban annyit szeretnék elmondani, hogy Rumi egy igazi kis piperkőc, soha nem hempereg undorító dolgokba, nem eszik szart, sosem koszos igazán, ha a labdája egész véletlenül egy kutyakaki mellett landol, akkor undorodva és döbbenten áll és megvárja, míg megtisztítom a terepet. Ha egészen véletlenül annyira nem figyel, hogy belelép a kutyakakiba, akkor az “érintett” lábát felemelve tanácstalanul és döbbenten ácsorog egy darabig, majd óvatosan megpróbálja terhelni az említett végtagot, remélve, h nem sorvadt el azonnal. Ha bezárom a kifutóba, akkor képes akár fél napig is anyagcsere nélkül létezni, csak, hogy ne kelljen túl közel lennie az említett dolgokhoz.

Muci, (igen-igen, a csillogó szőrű, hófehér gyöngyfogsorú, sötétborostyán-szemű) egy kissé más. Még nem szobatiszta. Persze, ezt mi sem kezeljük a kellő komolysággal, mivel éjjel alszunk, és Muci, aki ugyan tudja, hogy ki kell(ene) kéredzkedni, sajnos nem tud minket felébreszteni. Hozzáteszem, ezt a következőképp próbálja: Odasomfordál az ágyhoz, édesen leül mellé, és cukin néz kb. 10-15 másodpercig. Ha ez nem jön be (nyilván nem), akkor esetleg a teraszajtóhoz áll (ami a szobánktól kb 15 méterre van) és néz kifelé, kb. 5 másodpercig. Ha netán erre sem ébrednék fel, ami ugyebár rettentő fura, de néha (kb. minden éjjel) előfordul, akkor Muci sarkon fordul és a jelenleg nem haszált szobába caplat és boldogan ürít. Ő megpróbálta.

Szerencsére egyre jobban szeret kint aludni az udvaron, úgyhogy ez lesz a megoldás.

Sajnos nagyon vonzódik az undorító dolgokhoz. Cicóka miatt kell, hogy legyen bent macskaalom, mert ő 4 hónapig nem volt meg, nemrég sikerült megtalálni és egyenlőre még nem igazán jár ki. Nekem meg gyorsnak és ügyesnek kell lennem, ha ki akarom takarítani az almot Cicóka után, mert különben meg(t)eszi más. A méretes macskakakik eltűnnek, Muci meg nyalogatja a száját.

Ma elmentünk futni, ilyenkor nagyon figyelnem kell, hogy a lószart előbb észrevegyem, mint ő, nehogy idő előtt megreggelizzen – két pofára. Lucával közös egyetértésben mindenbe belehemperegnek, és/vagy megpróbálják elfogyasztani.

Ma, egyszer Rumi és Muci lemaradtak, majd Rumó megjelent egy óriás kenyérrel a szájában, persze ennek elfogyasztásáról őt könnyen le tudtam beszélni. Muci valahol a távolban leledzett és nem is figyeltem rá igazán, csak mire hazaértünk, tűnt fel, hogy extrán koszos. Ok, ez még nem volna akkora gond, hiszen homok van mindenütt, ami gyönyörűen rárakódik a kutyák szőrére, ám meglepetésként ért a Muci nyakán fellelhető óriás barna sáv, ami a jobboldalán is végighúzódott. Nem más, mint emberkaki…

Fürdőkád, szappan, kesztyű. És a szappant kidobtam.

Íme az illusztráció, bár ezen a barna sávok nem annyira látszódnak…

Amúgy minden szép és jó, és a fürdés után óriásit huzakodtunk és imádnivaló kis majom 🙂