Muci nem a világ legaktívabb kiskutyája. Úgy jellemezném, hogy egy tündéri, rettenetesen jóindulatú, vidám kislány, akinek kicsit kevés az önbizalma és nagyon érzékeny mindenre, ami körülötte zajlik. Sokmindenben támogatnom és lelkesítenem kell, hogy leküzdje a félelmeit és túllendüljön a korlátain.
Sokat töprengtem azon, hogy mi lett volna, ha a testvérét választom, aki, amikor másodszor néztük meg a kölyöket, jobban pörgött, mint ő és vagányabb is volt. Arra jutottam, hogy valahogy már akkor is úgy éreztem, hogy Muci az én kutyám. És teljesen mindegy, hogy a tesója milyen, nála nem éreztem azt a plusszt, még akkor is, ha mondjuk szigorúan munkakutyás szemmel nézve a másik kölyöknek vannak jobb adottságai.
Mucinál szeretnivalóbb kis lényt nem nagyon ismerek. És milyen érdekes a Sors. Régen rottweilereim voltak, akikkel állítólag keményen kell bánni – ma már tudom, hogy például az első rotim, Rozi, aki egy rendkívül intelligens ám érzékeny kutya volt, mennyivel boldogabb lett volna, ha nem hiszem el a tenyésztőnek, meg a körülöttem lévő embereknek, hogy muszáj keményen nevelni, nehogy baj legyen…és mennyire élvezte volna a klikkerezést!
Nem jó érzés tudni, hogy mennyi mindent rosszul csináltam. Vagy itt van Rumó. Ő külső szemlélőként egy igazán harcos kis jószág, nagyon ijesztően tud viselkedni. Vele kapcsolatban is olyan tanácsokat kaptam, hogy bánjak vele keményen, mert ezt így kell, ez egy ilyen kutya…stb. Aztán, amikor versenyen otthagyott a pályán, meg amikor a keménység hatására nem jobbak, hanem inkább rosszabbak lettek a dolgok vele kapcsolatban, akkor éreztem, hogy nem stimmel ezekkel a tanácsokkal valami. Rumi is nagyon érzékeny, csak másképp.
Szerencsém, hogy rátaláltam Lilire, a kiképzőnkre, aki nagyon sok mindent helyre tett a fejemben.
És most itt van Muci, aki valóban hiperérzékeny és nagyon oda kell figyelnem, hogy megfelelően neveljem és türelmes legyek vele.
Valamelyik nap kint az udvaron klikkereltünk, és bármit kértem tőle, amit elvileg már tud, semmi sem ment. A legvégén csak pár ültetést akartam, mert az a jolly joker, gondoltam, legalább vidáman és felszabadultan érjen véget a dolog, de akkor már le sem ült. Kicsit leakadtam, (na jó, NAGYON leakadtam), hogy mi van már, miért nem megy…a lényeg, h ideges és türelmetlen voltam egy ideig és ettől ő biztos stersszelt, no meg az is számít, hogy eddig ezeket a feladatokat bent a lakásban csináltuk, ráadásul én a földön ültem. Szóval Mucit kicsit összezavartam.
Szerencsére utána sikerült ebből az állapotból kikecmeregni, futkostunk együtt, labdáztunk, játszottunk,(Mucinak nagyon bejön az, ha én is aktívan vele együtt szaladgálok…köszi Sors:) ) de utólag rossz volt rádöbbenni, hogy előtte nem megfelelően kezeltem a helyzetet.
No persze azért nincs Mucisága cukorból, nem okoztam maradandó sérülést, csak annyira szeretném jól csinálni, és szeretném, ha boldog és kiegyensúlyozott, magabiztos felnőtt kuyává cseperedne!
Sajnos most már több, mint egy hete nem sokat tudtunk a kutyákkal foglalkozni, mert most van az idei nagy utolsó építkezési fázis, elkészült a cserépkályhánk, készül a ház külső szigetelése, és az új nyílászárókat is most rakják be. Egyszóval: folyamatosan legalább 4 mesterember dolgozik itthon és sajnos a kutyák nem lehetnek láb alatt, be kell őket zárni a kifutóba. Rumi már annyira elunta ezt a helyzetet, hogy kirágta magát a kifutón belül lévő kennelből, majd kimászott a kifutóból(okos kutya).
Muci meg Luca elég jól bírták eddig, tegnap este pont arról beszélgettünk, hogy Muci milyen jó fej, hogy nem szed szét egy csomó mindent a lakásban. Éjjel amúgy még bent alszik.
Szóval tegnap éjjel egy körül hazaértünk, miután ők kb. déltől már be voltak zárva, megetettük őket, majd lefeküdtünk hulla fáradtan aludni.
Ma reggel, amikor felkeltem, a következő kép fogadott a nappaliban:
-egy doboz kockacukor szétszórva
-egy csomag porcukor szintén szétszórva
-egy növény rituálisan kivégezve, földje ízlésesen elkeverve a kockacukorral
-néhány papírzsepi-cafat
-egy félig megevett körte
-egy csomag leves-kruton csomagolása(krutonkák sehol)
-üres macskakajás-edények a macskák etetőhelyének szélére kicibálva, épphogy nem leesve
-Muci vizestálja kiborítva.
Szóval Muci is unatkozott 🙂
Szerző:: muciborder 
MUCI NAPLÓJA 