Muci edzés 2012. április. 11.

Egy új edzés videó, végre egy agility! Most vasárnap lesz az első A1-es versenyünk, jó lenne azt is így lefutni 🙂

2012.02.18. Tordas télikupa

Két bazinehéz kezdő pálya, 1-1 hibával, ám két első hellyel az eredmény 🙂

Mucáj kezd otthonosan mozogni a versenyhelyzetben és a zónákon is! Legközelebb már A1-ben indulunk!

Tordas télikupa 2012. jan. 07.

Eleddig nem jött el a világvége, így mi újra versenyeztünk, még mindig kezdő osztályban, bár már maxi méretű akadályokon. sajnos az agility futamban ki kellett hagynunk a pallót, mivel nem tudjuk hol gyakorolni, így Muci nem igazán ismeri, de a jumping futamot megnyertük 🙂

Tordas télikupa, 2011. 12. 03.

Mucáj kezdő osztályban indult, a jumpingban második lett, agilityben első, összetett első 🙂

Még midin versenyez, fura is volt neki, mert itthon már maxi akadályokon ugrál. Viszont a palánk elég nagy meglepetést okozott neki, de végülis megcsinálta. Jó dolog ez a kezdő osztály! Nagyon éreztem rajta a megszeppenést, főleg az első futamban, így viszont könnyebb hozzászoknia a versenyzéshez. Hajrá Mucenyka!

 

Egy kis olvasnivaló…

Sylvia Trkman tollából:

http://www.lolabuland.com/2011/10/20/its-all-about-the-teamwork/

Edzés, edzés, edzés

Mostanában trehány módon nem írok, így jöjjön két új videó:

Ez  a mai edzés, sok új dolog történt ma, előszö csináltunk végig egy teljes tréninget majdnem-maxi akadályokon és először látott Mucáj pallót közelről-felülről. Eddig egy pallódarabon zónáztunk, ma viszont feltettem a palló lefelé menő szárára és onnan engedtem a zónába, de annyira utálta, hogy felveszem az ölembe, hogy inkább próba-szerencse alapon végigvittem az egész pallón.  Nem is ment olyan rosszul! Sajnos a palló, amin gyakoroltunk elég instabil, nem túl komfortos, úgyhogy nem fogom erőltetni, ne szokja meg, h óvatoskodni kell. Később folytatjuk egy stabilabb pallón!

Ez meg egy kis szösszenet keddről:

Muci egy éves

Zöld a szeme….

Mucáj ma kisebb szemműtéten esett át. Tényleg kisebben. No para.

Kb két hete zöldes csillogást véltem felfedezni a tekintetében. Pontosabban a bal tekintetében, azaz a bal szemében. Egy szerintem festékpötty tapadt a szivárványhártyájára, ami sehogyan sem akart onnan eltűnni. Lilivel tanakodtunk, ő azt tanácsolta várjak, hátha lekönnyezi. Muci az Istennek sem akart könnyezni, így próbáltam szemcseppel is rásegíteni a dologra, de a festékpötty tartotta magát, hogy is szokták mondani…mint Katiban a gyerek, vagy valami ilyesmi.

Szóval ma felkerekedtünk és elcaplattunk az állatorvoshoz, mondván, kössük össze a kellemetlent a hasznossal, mivel Csövesnek interferonra van szüksége a FIP miatt, így akkor Muci szemét is megmutathatom.

Persze miután jól megnézegettük a zöld pöttyöt, arra jutottunk , hogy Mucit el kell bódítani és csak úgy lehet leszedni. Heuréka. Persze a rögtön-felébresztős verziót választottam, (extráztunk), és Muc pár percen belül szunyókált is, majd a doki mindenféle szemészeti szike, meg érfogó segítségével munkához láthatott. Hát nem valami szép látvány, amikor szanaszét húzgálják a szem mindenféle hártyáit, miközben egy el-el tünedező zöld pöttyre vadásznak egy kutyán, aki álmában pislog egy kicsit.

Mindenesetre némi szemcsepp segítségével sikerült a felszínre úsztatni a pöttyöt és kiszedni!

Szupcsikirály!

Muci pár percen belül ébren is volt, bár amíg aludt, Mónival, az asszisztenssel gyorsan elkezdtük kifésülni a durván vedlésben lévő szőrét. Eddig észre sem vettem, hogy ennyire vedlik. Hanyag gazdi vagyok.

Szóval hepiend lett a vége, a nap további részét nagyrészt szunyókálva töltötte a kisasszony, immár pöttymentesen.

Terelőösztön

A border collie terelő munkakutya. Nem akarok  sok ehhez hasonló rendkívüli értelmi képességemről tanúbizonyságot tevő tőmondatot leírni, ám valahonnan el kell kezdenem.  Én magan nem vagyok a terelősport szerelmese, nem járok kutyáimmal terelni, és mégis 3 juhászkutyával osztom meg az életem, sőt Muci szülei mindketten nagyon magas szinten űzik a terelés mesterségét, számomra fontos volt, hogy ilyen felmenőkkel rendelkező Mucim legyen és ne csak egy sómuci. (értsd ezalatt: kizárólag a szépségre tenyésztett border). Hogy is van ez? Sokan vitáznak arról, hogy manapság, ha mondjuk agilityzni veszünk egy bordert, vagy “csak úgy”, kedvencnek, akkor nem fontos a terelőösztön megléte.

Például ugyebár számomra nemigen lényeges, ha Mucáj sosem terelne, akkor is teljes, boldog életet élnénk együtt. Hozzáteszem, hogy ennek ellenére újra és újra kíváncsian kipróbálom Lili báránykáival, Mimivel és Memével, hogy milyen fázisban tart az én egyenlőre nem túl magabiztos kiskutyám. Kb. egy-két hónapja kezdte el a madarakat lelapulva becserkészni, szóval ébredezik az ösztöne,(sokan azt vallják, h 1 éves kor alatt nem is kell kipróbálni sem) de Mimiék még túl nagyok neki. Bár nemrég csodálatos-lapulós, kamu-terelős videót csinálhattam volna róla, mivel a két birka körül körözve, hasával a földet súrolva gyönyörűen balanszolta a báránykák közt billegő barázdabillegetőt(aki úgysem látszott volna a videón) 😀

Szóval nagyon izgat a dolog, h mikor jön elő belőle az “igazi” ösztön, és nagyon várom a pillanatot!

Azért én azt vallom, hogy ez a “kell-e a terelőösztön 2011-ben?” dolog ennél sokkal többről szól. Ha egy kutyánál fontos a terelőösztön megléte, akkor azzal a kutyával sok esetben valószínűleg dolgoznak is, tehát az ösztönét használva egy csomó mindent meg kell tudnia oldani és meg kell tanulnia. Különben nem tudnánk az ösztön meglétéről sem.  Tehát az ilyen kutyának jobb az “agya”, jobbak az általános munkaképességei is, mint egy olyannak, akitől nem  várunk semmit. Ha azt mondom, hogy én nem terelek, ezért nem kell egy jó ösztönű kutya, elég lesz nekem egy szép és egészséges is, de mondjuk szeretnék vele komolyan agilityzni, az ugyanúgy nem fog valószínűleg olyan jól működni, ha olyan helyről választok kutyát, ahol a szépség és az egészség a fontos kizárólag. Persze működhet, van rá sok ellenpélda is, de mennyivel jobb inkább egy olyan helyről venni kiskutyát, ahol biztosan tudom, hogy a kutyák kemény feladatokat végeznek, kell, hogy legyen elszántságuk, kitartásuk, megfelelő testszerkezetük és éles elméjük, ahhoz, hogy megfeleljenek az elvárásoknak. Hiszen ezek a tulajdonságok minden komolyabb sporthoz is kellenek.

A másik dolog, a küllem. Mostanában nagyon sok  furcsa, aránytalan testű bordert látok. Igaz, nem a szépség számít, de én azt gondolom, hogy maga az anatómia igenis a munkavégzést szolgálja. Tök mindegy, hogy milyen a szőre, a szemszíne…stb, de legyen arányos testfelépítésű, harmonikus. Hiszen a jó anatómia nélkül csak non-stop sérüléseket fog szerezni, illetve bizonyos mozgásokra nem lesz képes. És nem utolsósorban legyen már jó ránézni arra az ebre 🙂

Én nem értek a borderhez. Nem vagyok borderfanatikus. Szerettem volna egy közepes méretű, jó felépítésű, “kutyaformájú”, villámagyú kutyát, aki nagyon sokoldalú, imád dolgozni  és viszonylag könnyű vele az élet. Azt hiszem, a border valami ilyesmi…

Aki csak családi kedvencet akar, talán nem biztos, hogy ez a jó választás.

Rauno 13 agility szabálya

Mivel már február van és rohadtul kivagyok a hideg, a szürkeség miatt, valamint egy hétig beteg voltam, miközben István lábadozik, r-go együtt nyomtuk az ágyat, nem mondhatnám, hogy túl sok minden történt Muci életében mostanság. Kb. annyi, hogy szerinte hirtelen bazi unalmasak lettek a gazdik, nem történik szinte semmi, pedig kint olyan szupcsikirály idő van, nincs túl meleg és nem kell a földig lógó nyelvvel kínlódni a napon. A kerítés alatt is olyan jól át lehetne most bújni, mert nincs benőve növényekkel úgy, mint nyáron, de persze nem engedik ki.  És még Csövest sem lehet rendesen megnyúvasztani, mert azért is rászól ez a két kripli, vagy, ha bentről meg akarja ugatni a külvilág néhány rezdülését.  Szóval a gazdi szar arc lett.

Na, én, mint szar arc (vállalom), aki egyébként naponta ötször nézi meg a különböző időjárásjelentő-honlapokat, a rádióban az időjárásjelentést imaként hallgatva úgy várom a vasárnapra ígért plusz 10 fokot, mint a Messiást, megkerestem Rauno Virta, finn agilitys barátunk agility szabályait, amiket anno, amikor volt szerencsém a szemináriumán részt venni, megosztott velem is, 13 pontba szedve.

Íme:

1., Tanítsd meg a kutyádat, hogyan játsszon és használd ezt az agilityben.

2., Ha a START-nál kontroll alatt tudod tartani a kutyádat, akkor futam közben is kontroll alatt fogod tudni tartani.

3., A kutya neve a leghatékonyabb “vezényszó”. Ne mondd a nevét az akadályok előtt és SOHA ne mondd, ha magadtól ELKÜLDENI szeretnéd.

4., Minden akadály minden részletét dolgozd ki és egyszerre csak egyet taníts neki.

5., Azt értesd meg a kutyáddal, hogy mi az, amit SZERETNÉD, hogy tegyen és ne azt, amit NEM SZERETNÉD, hogy tegyen. Mindig járj egy lépéssel előtte. Ne arra reagálj, amit tesz, hanem irányítsd úgy, hogy azt tegye, amit szeretnél.

6., Próbálj meg mindig a kutyád előtt lenni a futam alatt, ha fizikailag képes vagy rá. Ha spórolsz a futással, az az egész futam elvesztésébe kerülhet!

7., Az útirány az első. Először mondd/mutasd a kutyádnak, hogy MERRE fusson, utána, hogy mit csináljon.

8., Soha ne úgy tréningezz, mint aki csak épphogy csinál valamit. Tréningezz elszántan!

9., Mindig tartsd szemmel a kutyádat. Az olaszozás (blind cross-vak kereszterzés szó szerint) is csak addig “vak”, míg egyik irányból a másikba fordítod a fejedet.

10., Rövid és pattogós vezényszavakat használj.

11., A kombinációkat gyakorold addig, amíg nem mennek, soha ne add fel idő előtt.

12., Ha tréningezel, akkor a gyengeségeiteket gyakorold, de ha versenyzel, akkor az erősségeitekre koncentrálj.

13., Tréningezz úgy, mintha versenyznél, versenyezz úgy, mintha tréningeznél.

És mindez a gyakorlatban: