Anyai ösztönök

Egy héttel ezelőtt találtam egy kiscicát. Már megint. A szomszéd telken nyávogott már kb. fél napja, ezerrel próbáltam azt képzelni, hogy egy madár, ami ott fészkel, de azért éreztem, hogy ez a teória nem állja meg a helyét. Kizárólag önmagam megnyugtatása végett átmentem, hogy megnézzem a “madarat” és természetesen pont belebotlottam a macsekba. A gond az, hogy két hetes lehetett maximum, a szemei ugyan már nyitva voltak, de az, hogy szilárd táplálékot egyen egyedül, felejtős volt.

Muci, amikor hazahoztam rendkívül izgatott lett, nyüszögött, meg érdeklődött vadul, meg is mutattam neki a kis “jövevényt” (Mákos-de még nem hívom így, előbb túl kell élnie, de ez lesz a neve majd), de elég durván akarta megvizsgálni, amikor meg mellé tettem a cicát, idegesen arrébb ugrott, úgyhogy elnapoltam az összeismertetést. Csöves szívesen ismerkedett volna, (ő szerintem egy macskaevő krokodillal is megpróbálna játszani) be is ült a dobozba a pici mellé (elvégre lelki társak, hiszen őt is találtam, de köszönöm szépen, több cicát már nem kérek…), csak ő meg betegeskedik, folyik az orra, tüsszög, tehát szeparálnom kell. Volt egy halovány, hiú reményem, hogy hátha Pisze (ő az én 6 éves, ex-nőstény maine coon keverék macskám) hirtelen ellenállhatatlan vágyat érez a babázásra, de ő sztoikus nyugalommal vegyes utálattal kezel minden más macskát, Csövest is, sőt, igazából akkor volt boldog, amikor egyedül lehetett velünk.

Szóval maradtam én, mint pótmama, mivel ilyenkor általában az ember férfitársa is maximum idegesen közli, hogy ugye NEM tartjuk meg?!

Na ja, előbb élje túl…

A kiscicát 4 (!) óránként kell tápszerrel etetni, fecskendővel, mert még magától nem eszik. Ma jöttem rá, hogy arra is nagyon figyelni kell, hogy melegben legyen – mármint melegebben, mint gondoltam, mert kint lehűlt az idő és ő is leűlt szegény. Meg is ijedtem rendesen, amikor realizáltam, hogy olyan kis enervált, meg lassú és nagyon hidegek a mancsai. Azóta melegvizes palack, meg radiátor közelében van. Remélem nem okoztam maradandó bajt…

Na de térjünk vissza Mucihoz. Muci mindig jelen van az etetéseknél, lelkesen részt vesz, sőt, igazából szeretné, ha tulajdonképp őt etetném a tápszerrel, és nagyon szívesen nyalogatja le a kismacsek arcáról a felesleget.

Ami számomra teljesen meglepő, hogy a pici hátső fertálya iránt óriási lelkesedéssel érdeklődik. A kismacskák ennyi idősen még nem tudnak egyedül üríteni – ez egy külön program, egy nedves vattával kell a popsijukat és környékét masszírozni, hogy sikerüljön pisilni-kakilni. Ezt normál esetben az anyjuk teszi meg – na persze ő nem vattával, hanem a nyelvével nyalogatja a piciket.

Muci pedig annyira érdeklődött, hogy úgy döntöttem, hagyom kibontakozni. Szakszerű mozdulatokkal elkezdte a cicát nyalogatni, és ő pisilt is becsületesen. Majd elkezdett kakilni, amitől Muc enyhén szólva zavarba jött, így átvettem az irányítást.

Ám azóta is mindig ott van és segít, amikor etetek, “leápolja” a cicát, sőt, amikor lefekszik és rárakom a picit, akkor is nyugodtan tűri. Rengeteget segít ezzel, mert a vizes vattával elég nehéz imitálni az anyai nyalogatást.

Szóval Muci pótmamának is bevált. Muci rulez!

Muci 3 hónapos

Muci nő és fejlődik rendületlenül. Már legalább kétszer akkora, mint amikor hazahoztuk, vagy talán még nagyobb is. nagyon ügyesen és gyorsan tanul, a klikkert szereti, Csövest meg szereti nyervogtatni 🙂

Pár napja kezdett hirtelen heves mozdulatokat felvonultatni az eddig is színes palettáján, most már gyakran előfordul, hogy egyszer csak villámgyorsan rám veti magát, majd elkezdi tépni a rajtam lévő épp aktuális ruhadarabot. No persze, amikor jelzem, hogy ezt nem szabad, akkor jön a 10 pontos lefekvős-fejletevős édesen nézős cukisági demonstráció, majd minden kezdődik előlről.

Ma elkezdtük az agility alapjait tanulni, nevezetesen a sima és a zsákos kúszót. Semmi parája nincs egyikkel sem, igazából csak a kúszó túlsó végén megszerezhető virslidarab lebegett a szeme előtt.

Néha már azt érzem, hogy napi 24 órában virsliszagú a kezem és az utóbbi időben jelentős összegekkel támogatom a magyar élelmiszer-kereskedelmet, merthogy tonnaszám vásárolom a CBA virslit. Viszont működik:)

Íme egy klikkeres videó:

És egy Csöves-nyervogtatós:

Cukisági index

Sosem gondoltam volna, hogy 32 évesen fogom elkezdeni a “cuki” szó használatát. Persze ehhez kellett egy kiváltó tényező, nevezetesen Muci. Tökéletesen képes a cukiság minden tünetét produkálni, és persze mindegyiket a megfelelő időben. A legdurvább a “nézés”. Amikor valamiért leszídom (ébrenléti fázisaiban kb. percenként), akkor jön az összeroskadás és a tündérbogyó, teljesen ártatlan cukiarc, ám az összeroskadás elhagyható, amikor épp a nagyvonalúan ágynak nevezett matracon fekszem, akkor B tervként az ágy szélére édesdeden letett áll funkcionál helyette.

Mielőtt bárki is felháborodna, hogy szegény Mucit egyfolytában csak szídom, megnyugtatásként jelzem, hogy a fentebb leírt tünetek kb. 5 másodpercig tartanak, majd vidáman kezdi előlről, amit művelt. (Csöves nyervogtatása, valamelyik cipellő rágcsálása, a fürdőköpenyemen való lógás, a csuklóm átharapására történő kísérletsorozat, a nem is tervezett orr-piercingem helyének szakszerű átlyukasztása….stb)

A “cukisági index” kifejezést mudis barátunk, Fülöp Eszter találta ki, sajnos én pontosan nem tudom hogyan működnek a cukiság szabályai, de mondjuk rangsoroljuk a velünk élő kis terroristákat 1-10-ig. Muci rögtön megérdemel egy 8-ast, Csövest mondjuk 6-7 közé tenném, de az ő indexe is gyakran felkúszik 8-ra, vagy fölé. (mondjuk amikor hajnalban a nyakamon dorombol, majd a szemgödrömön keresztül távozik az ágyról).

Muci ma először találkozott szemtől-szemben Rumóval. Rumó cukisági indexe teljesen változó, amikor kettesben vagyunk elég magas, ám amikor számára idegen Földlakókkal találkozik, közelít a 0-hoz. Speciel a kölyökkutyákat a hasukon át próbálja feltérképezni, ez abban nyilvánul meg, hogy rendkívül idegesen megpróbálja őket felfordítani és a hasukat megrágcsálni. Vagy valami ilyesmi.

Szóval rendkívül körültekintő és óvatos akartam lenni, annál is inkább, mert Muci is az én kutyám, mint Rumi és ez egy plusz rizikófaktor Muci hasa szempontjából. Eddig csak kerítésen keresztül találkoztak, megnézhették egymást, illetve volt némi kontaktus is, mert muci bedugta a fejét a rácson Rumóhoz (a testhőmérsékletem lehült kb. 5 fokot abban a pillanatban), és Rumi furamód megnyalogatta Muci fejét. Persze nem tudtam biztosan, hogy azért-e, hogy jobban csússzon, de talán mégsem.

Ma Muci bent volt a házban, én kint a mudikkal labdáztam, aztán úgy gondoltam, előbb-utóbb túl kell lenni ezen is, tehát Rumit beengedtem a házba Mucihoz. Muci cukisági indexe hirtelen 10+ lett, rárohant Rumira, fergeteges farokcsóválással és elkezdte nyalogatni Rumi arcát.  Mindezt édibédi behódoló pózban. Rumó teljesen meglepődött, és nem bántotta Mucit, sőt, farokcsóválva nyalogatta! Kicsit zavart volt és feszült, de semmi extra, sokkal jobban fogadta Mucit, mint gondoltam! Nem voltak együtt sokáig, de az együtt töltött idő kifejezetten jól telt, Muci cukiságával lekenyerezte a “nagy testvért”.

Most pedig mondjuk el háromszor egy más után, hogy Muci-cukisági index!